Tél? De már tavasz van… Vicces, de még 5 centi hó van és havaseső zubog mindenfele…
A mostani tél sajnos igen szegényes volt a derült éjszakákban. Szerencsére fáradtságot nem kímélve az összes derült estét kihasználtuk.
Koratéli estéken a Tejút már kelet-nyugati irányban helyezkedik el. Míg nyugaton lassan lesüllyed a Nagy Nyári Háromszög a Vega-Deneb-Altair csillaggal, addig keleten már emelkedik a Nagy Téli Háromszög a Betelgeuse-Procyon-Szíriusz trióval. Függőlegesen felfelé nézve sötét égbolton az Androméda galaxis is látszódik, illetve feltűnő a Fiastyúk nyílt csillaghalmaz, valamint a Perzeusz ikerhalmaz. A delelő csillagképek szépen vándorolnak nyugat fele, mint például a Kassziopea, a Perzeusz és szépen veszi át a helyüket a Szekeres, a Bika és végül a téli égbolt leglátványosabb csillagképe, az Orion is elkezd emelkedni délkeleten.A felvétel készítése idején első negyedben lévő Hold volt. A fénye már rendesen bevilágította a tájat, de a Tejút még ígyis kivehető volt szabad szemmel a kiválóan tiszta égbolton.
Míg másnak mondjuk egy különleges alkotószobája van, ahol látványosnál látványosabb festményeket és rajzokat csinál, addig az asztrofotósok a nyílt, jéghideg téli égbolt alatt tudják legjobban kiteljesíteni a képességüket. Az ecset ebben az esetben egy masszív távcső, melynél sok részegységnek összhangban kell dolgoznia, hogy sikerüljön egyáltalán érdemi képet készíteni.
A távcsőnek követnie kell az objektumot bemozdulásmentesen, végig szinte halálpontosan célratartva. Míg a Föld forgása tökéletes, addig még a legdrágább mechaniknak is van kopása, bármi ami pontatlanná teszi a követést. Ezért kell a nagytávcső “hátán” a kistávcső mely egy csillagot “néz” és közben folyamatosan apró lökésekkel korrigálja a nagytávcső alatt a mechanikát.
Nehéz elcsípni egy olyan holdsarlót, ami igazán vékony, mert általában a horizont környezetében látszódik csak napnyugta után, vagy napkelte előtt.
A január 18-án az utolsó pillanatokban és komoly szélben fotózott Holdsarló 2,1%-os volt.
Na de látszódik a Hold sötét oldala is. Miért? Mert az valójában kétszeresen visszavert napfény. Amikor ilyen pici fázisban van a Hold az égbolton, addig ott szinte “Teleföld” van, így a felhőzetről visszaverődő napfény szinte teljes erővel világítja meg a Hold felszínét, mely megint visszaveri a napfény egy részét Földünkre, amit Hamuszürke fénynek nevezünk.
A sarló egyenetlen, mert a légkör nagyon turbulens volt és hasonlóképp viselkedett mint a délibáb.
Lassan indul a szezonja az esit állatövi fénynek. A hatalmas fénypiramist, mely majdnem a zenitig ég, a bolygóközi por okozza, mégpedig úgy, hogy szórja a nap fényét.
Ám az Állatövi fény csak a legsötétebb területekről látszódik csak. Elég egy kis fényszennyezés… elég a Tejút mögötte (nyáron) … és már nem látszódik.
Január 18. egy szerencsés éjszaka volt és egyben az utolsó az asztroszezonban. A következőre bizony február első dekádjának végéig kell várni. Ugyanis bevilágít a Hold, melynek fénye szintén túlragyogja ezt a lenyűgöző jelenséget.
Szabad szemmel is abszolút feltűnő és napnyugta után fél órával már érdemes figyelni délnyugat fele. Olyan, mintha egy ezüstös fényszennyezés lenne, de szokatlan alakja van. Leginkább egy háromszög, mely az este első óráiban lassan megdől kelet fele magasan, aztán az éj második felére belevész a horizontba.
Zselicből könnyen észlelhető az Állatövi fény, mivel alig van fényszennyezés. A zavaró települések messzire vannak és fényüket pedig kitakarják a dombok.
Minden nagyobb panorámaképem úgy készül, hogy teljes 270°-os gömbsüvegben végigfotózom a tájat állóképekből 24mm-en. Ez három képsort jelent gyakorlatilag. Az elkészítése kb 5-10 percet vesz igénybe. A felsolgozása pedig 5 órát…
Alkalmanként egy-egy melegfront előtt különös, színes karikát lehet látni a Nap és a Hold körül. Ez az úgynevezett Halo, amelyet a felhőben úszó jégkristályokon megtörő fény hozza létre. Holdhalót könnyebben észrevesszük, mint a Naphalót, ugyanis az utóbbinál a Nap igen zavaró tud lenni. Az előtérben a Zselici Csillagpark épülete látható.
Sajnos az ilyen fátyolfelhős időben maximum csak a holdat lehet megfigyelni távcsővel.
Íme egy “egykattintásos” felvétel az Állatövi fényről. Abszolút kritérium a derült és fényszennyezésmentes ég. Egészen április végéig kereshetjük az állatövi fényt nyugaton, napnyugta után egy órával. Akár le is fotózhatjuk.
A mély, csillagos égen egy 50mm-es objektív mégtöbb csillagot mutat, ám van amikor a csillagok között ott van egy-két folt, mely sok csillagból áll , sok milliárdból. Téli estéken az Androméda galaxis egy sötét égboltról szépen megfigyelhető az est első felében. Nyugaton még magasan ott van a szabad szemmel látható legtávolabbi objektum, mely 2,5 millió fényévre van tőlünk. Mégis látjuk… ráadásul nagyobb a látszó átmérője mint a Telihold. Vadásztávcsővel is lenyűgöző látvány.
A téli időszak igazi klasszis és látványos csillagképe az Orion. Decemberben késő esténként kel délkeleten és egyre korábban látható a tél előrehaladtával. Jellegzetes oldalra dőlt pillangó formájával könnyű akár városból is megfigyelni. A három csillag szintén feltűnő, mely lefele a Szíriuszra mutat.
Mivel látványos, ezért rengeteg történet fűződik hozzá. Leginkább a görög mítológia ami hozzá köthető. Az Orion ebben az esetben Poszeidón fia, aki vadász és a Hét nővért ( Fiastyúk csillaghalmaz ) üldözte szerelmesen, egészen addig, ameddig azok csillagokká nem változtak. Az Orion összeköthető a Skorpióval. AMikor a Skorpió csillagkép kel, akkor az Orion már nyugszik nyugaton. Artemisz egy skorpiót küldött, mely megölte Oriont.
Az Orion csillagkép az októberi Orionidák radiánsa, amikor óránként ebből az irányból ~20 hullócsillag is megfigyelhető.
Ám míg szabad szemmel ezt a látványos csillagképet látjuk, mely mellett szabad szemmel halványan dereng csak a Tejút, mégis igen tele van csillagokkaé és csillagködökkel. Leglátványosabb az Orion-köd, mely ezen a felvételen beégett szinte, és egyébként is szabad szemmel megfigyelhető. Szinte minden távcsőben lenyűgöző.
Asztrofotósoknak rengeteg célpont van a csillagképben: Lófej köd, Messier 78, Láng köd, Boszorkányfej köd, Vízesés köd, Barnard ív és különböző LBN és LDN objektumok.
A jövőben a bal felső csillag, a Betelgeuse egy a Napnál 1000x nagyobb vörös szuperóriás, mely a jövőben szupernóvává válik majd.
A fotó trükkös. A kezdeti exponálás közben el lett állítva az élesség. Azért ilyen furcsa. De a csillagok színe szépen látszódik.
Az asztrofotózás gyakran tesztelésből is áll. A felvételen a Capella csillag látható. A tüskék azért jelennek meg, mert a tükrös távcsőben a második tükröt négy darab láb tartja középen. A lábaknál érkező fény elhajlik és az okoz ilyen látványos tüskét. Ám a látvány nem mindig tökéletes. Itt is milliméterek, sőt mikrométerek számítanak.
Elég ha egy picit is feszül az egyik láb, vagy torzul, már problémásan jelenik meg a képen szétnyílt tüskeként, mely nem éppen szép.
Kósza tüskék is megjelenhetnek, ha bármi pókháló, hajszál belóg a fényútba, stb.
Az egyetlen derült éjszaka a héten …menetrend szerint vasárnap este van. Február közepén hiába van tél, de már picit érződik a koratavasz és a harmatillat esténként. A nap lenyugszik és szépen gyúlnak be a fényesebb csillagok. Ahogy sötétedik az ég, egy óriási fénypiramis megmarad az éj sötétjében a nyugati horizont felett. A hatalmas fényfolt nem más mint az Állatövi fény, mely olyan, mintha ott fényszennyezés lenne, csakhogy ez együtt mozog az égbolttal. Az Állatövi fény nem evilági, hanem a bolygóközi por szórja a nap fényét és azt a sötét égbolttal rendelkező területekről egy nagy fényfoltot lehet látni tavasszal a nyugati égbolton, napnyugta és sötétedés után.
Az állatövi fény fotózása közben a sakálok elkezdtek vonyítani. Annak ellenére, hogy nem volt egyedül az ember, szinte a hideg futkosott a hátán.
Az Állatövi fény megjelenése, a sakálok vonyítása, a harmatillatos esték már a tavasz közeledtét jelzik. Az Állatövi fény sokáig a vendégünk marad. Még áprilisban-májusban is szépen lehet észlelni nyugaton.
A felvétel 50 képből áll, melyek egyetlen nagy panorámaképpé állnak össze.
Még nincs vége a képek sorozatának. Ugyanis hó sem érkezett még, egészen februárig… A havas képek még hátravannak. ;-)
nem mindig reblogolok kilométer hosszú posztokat, de amikor igen, akkor ^
Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
